A hét hozzászólása:) - szemelvények oldalunk 5 évének hsz terméséből

Alkotások, és alatta az arra érdemes kiemelkedő (vicces, tanulságos, oktató értékű-kritika) hozzászólások linkjeit várjuk.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Tad2017. június 30. 19:32

@Holdontul: Kösz, hogy megőriztél egy Sanda csöppke hozzászólást és így ismét röhöghettem Szima humorán. Ezt annak idején elfelejtettem bemásolni kedvencek gyűjteményembe, de most pótolom.  :)

Torpilla31812015. január 19. 15:31

Szima! Jaj, hát ez az igazi kölcsönös meglepetés!!! Mosolygok! Komolyan! Jajh, te kis Te!!!
 :D

Törölt tag2015. január 19. 15:14

Törölt hozzászólás.

jyraya942013. június 22. 19:54

Engem már alapból az meglep, hogy valaki ilyen véleménnyel lehet arról, amit firkálgatok. S. Kinga (alice97) írta az egyik versemhez, és nem is kell mondjam, hogy jól esett  :) Köszi Kinga  :)

http://www.poet.hu/vers/115435

''Annyira imádom olvasni a verseidet... nagyon egyediek, és hihetetlenül őszinték. Olvastatja magát minden egyes sor; összefüggő, egyáltalán nem csapongó (félreértés ne essék, azzal sincs bajom bizonyos határokon belül, de ez valami hihetetlen), az egész egy egészet alkot. Gratulálok, ez is fantasztikus lett.  :)''

Edeke2013. június 22. 19:28

Hát szerintem ez a hozzászólás azért illik ide, mert aki írta nekem, az a ''Gratulálok a versedhez''-en kívül sokkal többet nem szokott írni. És, még valamiért! Mert a poet egyik legnagyobb költőjének tartom!

http://www.poet.hu/vers/101595

''Kedves Ede Barátom! '' A nyavalya törjön ki Téged, mint engem, míg végig olvastam, ezt a remek versedet!!  :-)) Kíváncsian várom az igazit!!!!
Üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi''

Holdontul2013. június 22. 17:32

http://www.poet.hu/vers/112337

 :D

denton 2013. április 13. 19:11

Szépen ellenpontoztad a metaforák szürrealizmusát, melyek a szerző könyörületes lelkéből fakadó óvónénitásra alapozódnak, és átszövik az egész versstruktúra gyökét, itt szublimálva, ott transzcendentálisan, összességében pedig összhangra törekedve a másik alapvető kettősségével, míg az olvasó kifejező és életteli betekintést nyer a költemény mondanivalójába! :D

Törölt tag2013. június 22. 17:21

Törölt hozzászólás.

Holdontul2013. június 22. 15:45

http://blog.poet.hu/atortenet/vampirok:- i-lecke#hozzaszolas

M.Laurens2013. június 22. 14:59

Én egyszer találkoztam Vám Piroskával a Román-Magyar határon, (ami közvetlenül a Brán-kastélytól alig 800 kilométerre van)
kicsiny kosarában két vérnarancs közt egy vérfarkast akart kicsempészni, kellő okmányok nélkül. Az éppen ügyeletes Fő, Nixet mondott , és csak két üveg Kecskeméti-Fokhagyma után volt hajlandó szemet illetve vérszemet hunyni a dolog felett.
Egyébként biztos karóba húzás várt volna mindenkire aki nem a klán tagja. Apu-klán is nagyon be volt rezelve, nem is beszélve a vessző seprőn lovaló vasorrú nagyanyámról akinek SZTK alapon csinálták a szemfogait ( még az átkosban ). Szegényt azóta is üldözi a keresztiszony , minden zebrán való átkeléskor, pedig mondtam neki, hogy abból a vért már rég kiszívta az útfelügyelet áfástul.
-
Most csak röviden ennyit írok le, mert kezd fogni rajtam az átok, pedig már rég cseréltem benne tintapatront.
 :)))

Addig is ( míg meg nem égetnek ) gratulálok a szakmailag alaposan megalapozott alapokon álló alapigazságok alapszintű megosztásának alapvető és magvasan alapos megalapozását elősegítő alapvetések közzétételéhez !

Gratulálok ! Miklós .  :-))

Törölt tag2013. január 12. 12:21

Törölt hozzászólás.

Holdontul2012. november 22. 23:07

 :)

Törölt tag2012. november 22. 22:59

Törölt hozzászólás.

Talpas2012. november 1. 01:12

Én köszönöm, mert azt le se tagadhatnám, hogy bár próza lett, de megihlettél :)

cseszlovak2012. november 1. 00:50

óóó... hírverés a versemhez!  :)))
még egyszer köszi, Talpas!  :)

Talpas2012. október 31. 22:44

Köszi a publikálást, és idemásolom a verset is, hátha nem voltam elég világos :)


rövid vers a narválról



szép állat a narvál
bár engem enervál

(minek ez a brehm-i cím?
jer aludjunk hű macim!)

Holdontul2012. október 31. 22:27

http://www.poet.hu/vers/98987

Pécsi Marcell
rövid vers a narválról

Megéri végigolvasni! :)

Talpas 2012. október 31. 01:44

Megpróbálom először soronként, aztán összefoglalva leírni mindazt, amit kiérzek a versből.

Felfoghatnánk szerencsének az indítást, hogy létezik egy olyan állat a bolygón, aminek a neve belesimul az enervál szóba, de akkor rögtön belefutnánk egy olyan tévedésbe, ami erősen kihathat a további felhőtlen élvezetre. Nincsenek véletlenek. Költészetben meg pláne nincsenek. A narvál egy cetféle, és hogy rögtön magamnak is kedvezve a lényegre térjek, a hím példányok hosszú agyarral rendelkeznek. Aki így közelíti meg a verset, ebből már pontosan érzi, hogy szerzőnknek egy régi zenés élmény bevillanása szakíthatott fel brutális erővel egy beforrtnak hitt sebét, vagy esetleg a legszebb gyerekkori emléke közül ugrott be valamelyik, amikor elkezdte magában dúdolni a ''szép állat az elefánt'' kezdetű slágert. És mint minden versekkel álmodó, ébredő, kelő, faló személyben, benne is azonnal indult meg az asszociációs folyamat, és mire feleszmélt volna, már kopogtatta billentyűzetén az első sort.

Itt úgy érzem, és a nagyon jól bespékelt ''bár'' szó erre az írásos bizonyíték, egy tizedmásodpercre elbizonytalanodott. Nem verstechnikailag, a sor már szinte automatice íródik ilyen állapotban, hanem csak arra gondolt, hogy szabad-e a versnek ebben a szakaszában ennyire kitárulkoznia. Felfedni a zavart nyugtalanságát, azt a bizonytalanságot, amelyet a várható (és itt kicsit szégyelljék is magukat az érintettek) meg nem értések kockázata rejt minden hasonló esetben. Én személy szerint köszönöm, hogy vette a bátorságot, és mégis megtette.

A harmadik és negyedik sor már a tiszta, nyílegyenesnek tűnő, de azért játékos, szinte bukfencekkel tarkított költői repülés szakasza. Avatatlan szemeket megtévesztene a zárójel, és egy, azaz egy darab üzenetként fognák fel a második versszak két sorát, de kérem, hogy ne higgyünk el mindent még a legbravúrosabb szemfényvesztőknek se. Mert mit tesz a harmadik sor? Egy sosem látott huszárvágással visszairányít minket a címre, és egyúttal lefuttatja újra az eddig látott egész képsorozatot. Ha itt nem figyelünk, könnyedén belesétálhatnánk egy háromsorossá csonkított versvégtelenítés csapdájába. És itt jön a csavar, a zárójel megkérdőjelezhetetlen szerepe, amit a költő, előre látva ezt az olvasói ''menjek, ne menjek tovább?'' dilemmát, biztos kézzel helyezett el, mint egy apró, de hibátlanul működő icipici útjelzőtáblát, segítve ezzel elkerülni a katasztrófát. Nem túlzok a katasztrófa szóval, és azonnal rá is térek az utolsó, és egyben legérzékenyebb sorra, amit ilyen beltartalmú versben valaha láttam. Be is idézném, de most kivételesen a zárójel utótagja nélkül:

''jer aludjunk hű macim!''

Nehéz a dolgom, mert személyesen vagyok érintve. A ''cím - macim'' rímpárt már én is megpróbáltam alkalmazni egy írásomban, de elfogult nem lehetek, és szükségem sincs rá. Hogy miért? Nézzük a végéről, talán nem én vagyok az egyetlen, aki keresztül-kasul olvas, ha már elérte azt az igen ritka, megpuhult irodalmi-alfa állapotot.
A maci (és itt nincs kétség, hogy létező kedvesét felvállalva operál immár a mi érzelmeinkkel költőnk) szóval a maci hű. Nem hűséges, nem édibogyó, senem szőrös-mézes-angyalcukros-nektárdinnye, hanem hű. Ha valaki nem jutna el e két betű azon összjelentéséig, amivel itt, mint egy halálbiztos minifullánkkal ejt rabul, tesz tehetetlen olvasói rabszolgává a szerző, neki csak az élet iskolájába való ismételt beiratkozást tudom ajánlani.
Kicsit elkalandoztam (de hát van mit a tejbe aprítani) és nem tettem még említést a beígért játékokról, bukfencekről. Aludni hívja maciját. Ugye érzi mindenki azt a költői pajkosságot, amivel (és újra csak telitalálatként, egyetlen szóval) táncra perdíti a bokasérülteket, kelti fel a befordultakat, és a fantáziánkra bízza a fantáziáját. Piszkos egy csibész, ha szabad ilyet írnom.
És hát itt van még a ''jer'' szócska, ami lehetne akár költőnk egyszavas arspoeticája is, hiszen felvállaltan és tűzzel vassal kergeti a feudalizmust és röneszánsz művészeteket visszasíró költő, és egyéb művésztársait.

Megígértem, hogy végül egy összefoglalt érzésemet is leírom, mintegy felaggatva egy-egy glóriát kettőnk rövidke, de annál tartalmasabb kapcsolatára, de ezt úgy szeretném megtenni, hogy csak a szerző, és az ő lelki ismeretségi köre értse:

Rövid volt a vers, de annál narválabb.

Marie_Marel2012. szeptember 29. 17:55

Most találtam a versem alatt, olvassátok el VargaZ Lajos csevegését 2008-ból...:

http://www.poet.hu/vers/10252

csillogo2012. augusztus 14. 12:41

http://www.poet.hu/vers/93419

karma 2012. augusztus 13. 20:12

Egyetértek! Az emberek mindig egy tetszőleges sorsot választanak maguknak, mindig azt élik, amit ők akarnak, de sosem azt, ami a lényegük, ami ki akar törni belőlük. Nagy emberek akarnak lenni, tele vannak álmokkal és vágyakkal, de közben elfelejtik, hogy tulajdonképpen miért is élnek ők...Manapság már nagyon kevesen tudják, hogy miért is vannak ezen a világon, nagyon kevesen tudják, mi az, hogy ember.De örülök, hogy vannak, akik rájöttek.. az ember igazi és egyetlen hivatása, hogy megfejtse önmagát, hogy rátaláljon arra és azt élje, ami ki akar törni belőle..Gratulálok!.. :).

Törölt tag2012. július 20. 19:58

Törölt hozzászólás.

M.Laurens2012. június 30. 07:22

Versszakonként visszafelé olvasva is jó...... másodszorra....
http://www.poet.hu/vers/90531
A vicc az, hogy magam sem figyeltem, de a versszakok nagy része 4-1 sorokig olvasva ugyan úgy értelmes (néha még jobb is ), ami merő véletlen.

Törölt tag2012. június 30. 03:50

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom