De mi ebből a tanulság?
Jópofa, tanulságos sztorikat írjatok ide.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Edeke2014. április 27. 21:30
“Sokféle módon hallottam már azt, hogy ‘köszönöm’, de a legjobb tegnap este hangzott el. Egy idős és kicsit boszorkányos kinézetű néni kezéből kicsúszott a boltban egy kenyér. Pont ott álltam mellette, lehajoltam és felvettem, rámosolyogtam és már mentem is tovább, amikor egyszer csak azt hallom:
- Állj csak meg, drágám!
Megfordulok, és látom, ahogy kezdi felém kinyújtani a kezét, és azt mondja:
– Gyere ide!
Kicsit zavarban odamegyek, és megfogja a karom, és azt kérdezi:
– Szüleid élnek még?
Mi a …
– Igen, élnek…
– Akkor mondd meg nekik, hogy jó munkát végeztek!”
Edeke2014. április 25. 06:21
Egy pszichológus gondolatai:
Ha valaki túl sokat nevet buta dolgokon is, akkor az az ember magányos….
Ha valaki túl sokat alszik, akkor szomorú…
Ha valaki keveset beszél, de azt gyorsan teszi, akkor titkai vannak…
Ha valaki nem tud sírni gyenge…
Ha valaki étkezése eltér a normálistól, akkor ő feszült…
Ha valaki kis dolgoktól elsírja magát, akkor ő ártatlan és lágyszívű…
Ha valaki kis dolgokon felbosszantja magát, dühös lesz, az azt jelenti, hogy szüksége van szeretetre….
Törölt tag2014. április 24. 19:43
Törölt hozzászólás.
Edeke2014. április 24. 19:00
Az internetes troll undorítónak nevezte ennek az anyának a fiát. A válasz tökéletes
Az anyuka nem csinált semmit, csak posztolt egy képet a boldog kisfiáról. Ahogy a fotókból kiderül, a srác down-szindrómával küzd. Az Instagram másik felhasználója megtalálta és csak ennyit kommentelt a kép alá: “undorító”. Erre következett az a válasz, ami azóta vírusként terjed az interneten. Nem a teljes írást közöljük, kiemeljük belőle a legfontosabb részeket.
“Mióta elkezdtem blogolni Quinnről és a betegségéről tudtam, hogy egyszer elérkezik ez a nap. Nincs hiány olyan internetes trollokból, akik a névtelenség mögé bújva kegyetlenkednek. Sokszor láttam már a kegyetlenségüket. Amikor kirabolták azt a szervezetet, ahol a fiamhoz hasonló betegekkel foglalkoztak, az egyik kommentelő azt mondta, nekik úgyis felesleges a számítógép, megérdemelték, hogy elvitték azokat. Ez a megjegyzés egyszerűen sértő, egy tudatlan ember háborgása, amivel nem vesztegetem az időmet. Te azonban személyeskedtél a fiammal, de ahelyett, hogy dühös lennék, adok egy tanácsot: Ne legyél bunkó, mert vissza fog hullani a fejedre!
Nem feltételezek semmit rólad, de valószínűleg nem tudod elképzelni, milyen az, amikor egy szülő azért tehetetlen, mert a gyermeke éppen valamilyen légzőszervi betegséggel küzd. Quinn is ebben szenvedett, de péntekre kicsit jobban lett. Úgy döntöttünk, hogy kiülünk a kertbe egy kicsit a suli után. A nap is sütött, a levegő is elég kellemes volt, csináltam néhány képet a mosolygós fiamról #downsyndrome hashtaggel. Szeretem nézegetni ezeket a fotókat, amikor éppen nincs más dolgom, mert ezek a gyerekek imádnivalóak. Te, JusesCrustHD biztos másképp gondolod, mert egyetlen szót kommenteltél: Undorító.
Hogy csúnyának találd a gyermekemet, egy dolog. Jogod van ehhez a véleményhez.
De az, hogy ezen a csatornán számos hasonló gyerek fotója alatt gyalázkodsz az gyerekes és szomorú.
Azt mondod, csak vicceltél. De mi van azzal a ténnyel, hogy ezek a gyerekek tényleg betegek. Ez nem vicces, ez zaklatás. Nem ez az utolsó alkalom, hogy valaki azért kezdi ki a fiamat, mert más, mint a többiek. Nem is az utolsó alkalom, hogy valaki a másik kárára süt el egy viccet. De az, hogy valaki direkt keresi ezeket a lehetőségeket, az embertelen.
Egy büszke anyuka”
Edeke2014. április 19. 22:09
Én Boldogságot Akarok!
(hogy mi a tanulság? A fenti mondatban két fogalom felesleges)
Edeke2014. április 19. 09:03
"Nők
Életem minden pillanatában van egy nő, aki kézen fogva vezet a homályba borult valóságban, amit a nők jobban ismernek, mint a férfiak, és minél nagyobb a homály, annál inkább eligazodnak benne. Azt hiszem, a világot nők tartják, hogy ne hulljon darabokra, mialatt a férfiak próbálják előre taszigálni a történelmet."
(García Márquez)
Törölt tag2014. április 17. 21:42
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2014. április 17. 21:28
"Légy szerény mint én,
Légy elégedett szívem
A jövőt nem sejthetem
Ahogy lesz, úgy lesz
Bárhogy lesz, úgy lesz"
Edeke2014. április 17. 21:20
?
Edeke2014. április 13. 19:48
A következő hirdetéssel keresi gazdag férjét a 25 éves lány:
„ Megpróbálok nagyon őszinte lenni. Ebben az évben betöltöm huszonötödik életévemet. Szép vagyok, jó az ízlésem és kifinomult a stílusom. Szeretném megtalálni a férjemet, akinek éves jövedelme 500 ezer dollár vagy annál több. Lehet, hogy kapzsinak találnak, de New Yorkban a középosztály éves jövedelme egy millió dollár, tehát nincs nagy elvárásom.
Van ezen a fórumon esetleg olyan férfi akinek éves fizetése 500 ezer dollár, és még nem nős? Azt szeretném kérdezni : mit kell ahhoz tennem, hogy gazdag férjem legyen, mint te?
Eddig olyanokkal randevúztam, akinek az éves jövedelme 250 ezer dollár volt. Ez az én eddigi rekordom. De hogy is lenne elég ez a fizetés ha a magas költségű New York Garden lakónegyedben szeretnék lakni?
Szeretnék a következő kérdésekre is választ kapni:
1. Hol lógnak leggyakrabban a gazdag nőtlen férfiak? ( szórakozóhelyek, fitnesztermek, éttermek névsorát kérem)
2. Pontosan milyen korosztályt érdemes megcéloznom?
3. A gazdag férfiak feleségei miért csak átlagos nők? Ismerek olyan nőket, akik nem szépek és nem különlegesek, mégis gazdag férjük van.
4. Hogyan döntöd el, hogy ki lesz a feleséged és ki csak a barátnőd? Én most határozottan férjet keresek.
Ms.Pretty
A világ leghíresebb bank, a New York-i JP Morgan vezérigazgatója a következő filozofikus választ küldte a fiatal lánynak:
Kedves Ms. Pretty
Nagy érdeklődéssel olvastam levelét, és tudom hogy sok lány érdekelt az alábbi témában. Engedje meg hogy kifejtsem válaszomat, mint szakmai befektető. Éves jövedelmem meghaladja az 500 ezer dollárt, így senki sem gondolhatja hogy csak az időmet vesztegetem. Üzleti szempontból feleségül vennem Önt egy nagyon rossz döntés lenne. Had magyarázzam el, miért.
Az amit Ön szeretne az a cseregazdálkodás jó példája: szépség pénzért cserébe. Az egyik fél biztosítja a szépséget, a másik fél pedig fizet érte, nem is keveset. Csakhogy van egy buktató tényező. Az Ön szépsége mulandó. Én pedig nem adhatok pénzt anélkül, hogy cserébe ne kapnék valamit. A jövedelem tehát évről-évre növelhető, de az Ön szépsége ezzel párhuzamosan elhalványul. A közgazdaságtanban ezt úgy nevezik, hogy a jövedelem a növekvő érték, Ön pedig a csökkenő. Ha Önnek csak a szépsége az egyetlen eszköze, akkor 10 évvel később értéktelenné válik.
Lehet hogy kegyetlen lesz amit mondok, de Önnel randizni számomra egy veszteséges kereskedelmi helyzet lehet. Ha valaminek az értéke csökken, azt azonnal el kell adni. Nem szerencsés tehát hosszú távon megtartani. Ez a helyzet a házassággal, amit Ön szeretne. Az túl hosszú időnek számít hogy egy értékét folyamatosan veszítő dolgot megtartsak.
Akinek az éves jövedelme több mint 500 ezer dollár, az nem hülye. Így maximum randiznak Önnel, de feleségül nem veszik. Így azt tudom ajánlani, hogy felejtse el ezt a célját. És ami még ettől is szebb, hogy Önmaga is elérheti azt, hogy ennyi legyen az éves fizetése. Nagyobb esélye van erre, mint találni egy gazdag bolondot. Remélem hogy ezzel segítettem.
Üdvözlettel
a JP Morgan igazgatója
Edeke2014. április 13. 19:29
@Marie_Marel: Tanulság: Légy gyorsabb.....
Marie_Marel2014. április 12. 22:08
@Edeke: nem ér! Ezt én akartam.
Edeke2014. április 12. 21:06
Nagyapám tanítása
- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…
WASS ALBERT
Marie_Marel2014. április 12. 20:44
@Edeke: Jó a kérdés! :-))))
Edeke2014. április 12. 20:36
A tanulság: Nem baj, ha szegénységben tartasz másokat, de arra figyelj, hogy legyen "kétserpenyős mérlegük"
De ebből mi a tanulság?
Marie_Marel2014. április 12. 18:37
A mérleg
A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.
Andrew Matthews
Törölt tag2014. április 12. 08:58
Törölt hozzászólás.
Edeke2014. április 11. 21:14
GONDOLATOK A PINCÉBEN
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.
- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.
Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?
De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el sem tudta képzelni.
Örkény István
Edeke2014. április 11. 20:52
@Kreka: vagy csak utólag bele lehet magyarázni az ok-okozati összefüggést...
Törölt tag2014. április 11. 18:34
Törölt hozzászólás.