Hogyan alkotsz?

Magától jő az ihlet vagy keresni kell? Várni kell? Adják magukat a szavak a sorok vagy össze kell őket fogdosni, kínkeservesen?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

AD982019. június 23. 10:32

Teljes mértékben hangulatfüggő számomra. Általában szerencsére összeáll fejemben a sorok,téma,persze adódnak rosszabb napok is.

tigris2502019. június 21. 19:41

@TOROKAGNES: Valahogy én is így vagyok vele, bár vannak olyan helyzetek, amikor megáll a toll a kezemben, és a történteket, vagy az azt követő érzéseket csak később vagyok képes leírni, versbe önteni.Az is előfordult már, hogy csak jöttek, jöttek a gondolatok, és addig nem tudtam aludni sem, amíg le nem írtam azokat.

TOROKAGNES2019. június 19. 09:42

Én mindig akkor írok, amikor valami nincs rendben. Számomra a versírás vagy maga az alkotás egyfajta megnyugvást, biztonságérzetet, és az odaadás jelenti. Nekem már az alkotás 6 év alatt lételemem lett.

Twilight2019. január 17. 15:11

@csp01: Igen, és szerettem volna ezzel sok mindent kifejezni!  :)

csp012019. január 17. 14:36

@Twilight: Zsigerből-ez sok mindent jelenthet.

Twilight2019. január 4. 15:44

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Fenyhozo2019. január 4. 11:51

Véleményem szerint, ha van témánk, akkor könnyű írni róla. Nálam ez úgy működik, hogy a téma mellett a verssorok szótagszámát akkor választom meg, amikor az első pár sor lejön. Mivel alkalmi ünnepekre, rendelésekre is írok verseket, olyankor a mások által megadott kérések döntenek. Ha az ember tudatosan törekszik és nem áll le a versírással, akkor egyre jobban fejlődik. A legfontosabb pedig, hogy nem szabad feladni a rímekben való gondolkodást, őrizni kell az elődeink értékeit... Bár sok irodalmi lap ma a szabadversre esküszik, de te vagy maga a vers, s ami a lélekből fakad, azt nem határozhatja meg senki!

kiralyzrudolf2019. január 3. 22:52

Sokszor eldöntöm: ez egy príma vers lesz. Majd jön közben pár ihlet-darab, és máris kész a költemény...
De a legtöbbször nagyon rosszul vagyok, és jól jön, ha kírom magamból. Azt hiszem, azok a legjobb verseim.

csp012018. október 7. 15:02

@titikatanyo: Jól megfogalmaztad, gratulálok!

csp012018. október 7. 15:01

@Gabrleven: Igazad van, mindig írni kell, én is folyamatosan próbálkozom. De nálam legalábbius többnyire csak a spontán ihlet vezet eredményre.

titikatanyo(offtopic)2018. október 7. 02:51

Jön - ha Isten úgy akarja, "berobban", de az írás már tudatos. Időnként hosszas hozzávaló gyüjtés. Ha a "csontváz", a vázlat már a fejben,, jön a szívben kihordás, a "test kigyúrása": tudatos eszközhasználat, ritmus- és szépségápolás, aztán "bespájzolós" érlelés, korrektúra, "próbaidőre bocsátás", végül a Publikum koncentrikusan táguló körökben.

Gabrleven2018. szeptember 6. 20:06

Hol tapasztaltad? Poe Hollóját olvastad? Azt a művet megszerkesztette a saját elmondása szerint.
Az ha várunk rá, a sült galamb szájba várásához hasonlatos kissé. Mindig írni kell, hogy ne jöjjünk a "gyakorlatból" szerintem. Minél több műve van egy illetőnek, annál több telitalálatot találni.
Ha várunk, csináljuk a semmit, időnk telik, S alig lesznek műveink.

csp012018. szeptember 6. 14:47

Az ihket híve... Én tapasztaltam, hogy az erőltetésből nem igazán származik jó eredmény. Sajnos. Ha nincs ihlet, várni kell rá.

Gabrleven2018. szeptember 5. 17:54

Velem az szokott előfordulni, hogy egyszer csak előjön, feltör két ütős sor. Aztán mikor akárhogy is folytatom, a toldásokat mindig eldobom, nem elég jók. Ez megy három-négy kétsoroson keresztül, majd mikor megelégelem, hogy nem tudom befejezni őket, megjön a folytatás. Persze ez nem tudatosan van sajnos, úgyhogy ha a világi dolgok elvonják a figyelmet, akkor ez nem megy. Tehát az ihlet híve vagyok. Viszont ez egyáltalán nem "biztos" forrása a műveknek, ezért szeretnék áttérni a tudatossághoz, ahogy Poe és még sokan mások tették. Ez is szül csodákat, és az eredmény kb ugyanaz.
Beszéltem.

csp012018. szeptember 5. 17:03

@Kandabula: A kérdés általános-vagyis nemcsak az irodalmi alkotásra, alkotófolyamatra vonatkozik.

csp012018. szeptember 5. 17:01

@M.Laurens: Jól kifejtetted, épp ilyen hozzászólásokra gondoltram, amikor a topicot elindítottam.

Kandabula2018. szeptember 3. 20:37

Gondolom, a kérdés általános. Anyai nagypapám faszobrász volt, gyönyörűséges dolgokat faragott. Volt neki egy rózsafa törzse/tuskója, kb 30 cm átmerőjű, kb 60 cm magas. Egy igazi ritkaság. Nem mert hozzányúlni, mert - mint mondta - még nem érzi a fa lelkét, nem tudja mi van benne. Aztán agyvérzést kapott és meghalt.

Edeke(offtopic)2018. szeptember 3. 19:19

@M.Laurens: Micsoda lerázási trükk-.....

M.Laurens(offtopic)2018. szeptember 3. 18:31

@Edeke: Maradjunk a témánál, mert lesz kapsz nekünk!
Amúgy pedig nem.  :)

Edeke(offtopic)2018. szeptember 3. 18:26

@M.Laurens: jogdijból nekem jár?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom