Kortárs költők versei

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2019. június 6. 18:13

Pár napja halt meg Térey János. Rá emlékezve találtam ezt a versét:

FŰBŐL LETT FA

A fűszálból fa lett, a televény
Dicsőségére, Isten bánatára,
Hiszen a háza
Tégláit törte szét a jövevény.

Mikor lecsap az ezerszálú korbács,
S hullámot vet a záporverte part:
A cickafark,
A bojtorján meghajlik, mint a jobbágy;

Meghajlunk, mint az eleven növény:
Képzeletünkben zászlót tart a vállán
A göndör Bárány
A mennyezet legszebbik gyámkövén.

Kóró mutatja, merre állt az oltár,
Míg volt fölötte boldog boltozat,
S amíg a pap
Szavára hallgatott az ájtatos nyáj…

Akár a papnő, tisztába teszed
A templomot. Félkézzel megragadnád
Előbb a dudvát,
Aztán a fát: takarja az eget.

Hogy miként lesz a fából könnyű zsindely,
Nem tudja senki, hacsak nem az ács…
A kalapács
A szög fejéhez koccan: él a színhely,

S a lázpiros táj egyetlen sebén
Segít a flastrom.
Alsó- és Felsőjózsa közt, a parton
Kezünk alatt kihajt a vetemény.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom