kortárs versek

paricska2017. december 18. 14:15

Már megint Anna szerint

a közhelyek
valamikor
réges-régen

megállapodtak
mind ilyenek
lesznek

haza bölcsek
valójában
ártatlanok

Anna szerint
a közhelyek
magasan

az átlag felett
tudják a kék eget
megígérni

ettől fáradnak
el a közhelyek
éberen

alszanak
mint a madarak
egyszer

csőrüket
szárnyuk alá
aztán

fejüket két mondat
között a
homokba dugva

paricska2017. december 13. 22:18

Hepp Béla
Cine-ma

Ébred a bérház. Tompa morajjal
négyemeletnyi csöndet a hajnal,
kúpcserepekről-bádogereszbe,
rácsról a gangra, lágy színe vesz be.

Kúsznak a fények, izzik a korlát,
ablakerődön büszke vitorlát
fúj fel a szél, így, háttal a napnak
új befeléknek indul az ablak.

Kúsznak a fények, hajnali, lomha
fénypocsolyában úszik a konyha,
őszi szivárványt csöppen a csapszár,
króm-mozijával messzi tavaszt vár,

tegnapi bortól csepp rubinoknak
mély tüze gyúl föl, visszainognak
mámoridőkbe, bordalú nyár van;
báltemetések konyharuhában.

Kúszik a fény. Egy távoli mintát
csempemezőkre játszani hint át,
mintaszínészek állnak, a vászon
döccen a sápadt csempefugákon,

bábeli csöndben őszi meséket
zúgnak az álmos bögrevidékek.

szederfalu(offtopic)2017. december 13. 21:50

@Edeke: a burkás nők nevében nem tudok nyilatkozni, csak a magaméban. Ritka egy fajta vagyok, kihalófélben  :))

paricska2017. december 13. 21:23

@Edeke: fene a gusztusod...

Edeke2017. december 13. 21:02

@paricska: ?

paricska2017. december 13. 20:49

@Edeke: Ez komoly? Válaszolok helyetted. Sajnos sok esetben komoly. Most egy kicsit belefáradtam, de betérek még. Ha magamhoz tértem. Anna

Edeke(offtopic)2017. december 13. 19:59

@szederfalu: Igen természetes....de vajon a burkás nőknek is természetes e a burka-burka mögül látni a világot? Na ezt nevezem én példának.....Poet szabályzat ide-poet szabályzat oda, valamiért csak itt szemtelenkedik az ember, tehát nem a legrosszabb dolog a neten, de a változtatás reménye azért előttem lebeg...

Edeke(offtopic)2017. december 13. 19:35

@paricska: fene a gusztusod...

paricska2017. december 13. 15:55

@szederfalu: Hát köszönöm. Szia akkor, Szedermarcsi!

Szakács Eszter
Jókívánság

Felvette a fészekből kiesett kis verebet,
mely tudatlanul s puhán,
mint maroknyi szellő ült tenyerére.
Még sosem látott embert és
tapasztalatok sora vezet a félelemhez
gondolta, így hát a bokrok alatt
nehéz szívvel elengedte újra.
Estére fogjon meg macska vagy kutya,
első tapasztalatod legyen az utolsó,
félelmet ne ismerj meg soha.

szederfalu(offtopic)2017. december 13. 08:17

@paricska: Bogdán Mária, de mindenki csak Szedernek hív  :) 2009 óta vagyok poetes, két éve pedig fórummoderátor, előtte versmodi is voltam. Nem túl hálás melók, de szeretem csinálni.

paricska2017. december 13. 07:03

Al-saig Emília
akkor is, most is

álmomban a halott nagyanyámmal
aludtam egy ágyban.
furcsamód természetes volt
ez is, és a lábán lecsorgó ürülék is.
a halál inkontinens,
nem tart vissza semmit,
csak a lélegzetét.
(ez - ádám és éva óta - egy ősi játék
közte és az isten között.)

reggel felkeltünk,
s ahogy régen, kifésültem az ősz haját,
áthúztam a bemocskolt ágyat,
rászóltam, venné át a hálóruhát,
és nevettük,
hogy hová lett belőle a végtisztesség.

végül mégsem a hullasága riasztott fel.
bőre jeges szürkesége kavarta fel a gyomrom,
s ahogy akkor is,
most is búcsú nélkül,
hirtelen hagytam ott.

paricska2017. december 13. 07:00

@Edeke: Elolvastam. Tiszta, szép gondolatok. Azt gondolom, ha tiszta, szép megoldások lennének benne, akkor ütne igazán. Hiába vannak benne "rímek", ez sajnos mégse költemény...Várj! Küldök egy másikat. Szintén Poet.

paricska2017. december 13. 06:49

@szederfalu: Engem érdekel. Szeretném tudni a nevedet!

Fodor Ákos: Advent

Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.

Ezt a szépet küldöm cserébe. Anna

szederfalu2017. december 12. 06:06

@paricska: ha érdekel kérdezd meg. Különben meg nincs jelentősége.

szederfalu2017. december 12. 06:03

@Edeke: van, hogy belehalunk. Azt nem is mindig rakom fel ide, mert olyan a témája. Látod, nekem tök természetes, mit lehet ide, s mit nem. Ez hozzáállás kérdése. Ide nem, akkor majd máshova.
Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.

Edeke(offtopic)2017. december 12. 05:31

@Edeke: Bocsánat, csak lemaradtí: Szoktam szidni a Poetot, hogy a hüle szabályai miatt igazi versek nem jelennek meg itt. Persze nem arra gondolok, hogy profi módon megírt versek....hanem arra, amibe a költője belehal, és olyan súlya van, ami megremegteti a talajt a láb alatt.. Szerintem, csak így lenne szabad verset írni. Néha azé van csoda. Poet, most egy pont Neked..

Edeke2017. december 12. 05:11

Vannak portás versek is...

Kovács László (kovycs59)
A portás még utoljára köszön neki
HEGEK 04.

(Lehet egy élet munkáját szegre akasztani,
de vannak dolgok, mit nem lehet feledni.)

Fáradt arcán a kérgesedő szénpor,
alatta csak foga és szeme villog.
Utolsó műszak letelt, oda a fénykor,
lámpa a kobakján álmosan pillog.
Ötezerszer* tette meg ezt az utat,
most e napon belül szorít valami,
emlékei között lázasan kutat,
párás szemét az aknára emeli.

Felsejlik a szénfal, kinek ő köszönt:
- Jó szerencsét! - ősöktől így tanulta,
kenyeredet, éltedet neki köszönd,
lenn, ott a mélyben így folyt a széncsata.
Otthona a bánya, soha nem bánta,
megannyi veszély között sokszor harcolt,
óvta az életét szentje, "Borbála",
a bánya belőle embert kovácsolt.

Embert, ki tisztelte társait, hiszen
őket is járja a bányalevegő,
legyen csillés, aknász vagy gépkezelő,
ha feljebb lépett, soha nem feledte,
sokszor recsegett a deszka felette.
Honnan indult, mára egy emberöltő.
Megnyert sok csatát, volt, amit elvesztett,
hős társaira méltón emlékezett.

Mert bizony sokszor nem adta a kincsét
ingyen a bánya, távozott mellőle
nagyon sok barát és bányász pajtása.
Harminchét társ adta akkor életét
azért, mi adta családja kenyerét.
A lármafa hangja ott volt fülében,
bányászhimnusz hangja szólt a lelkében,
nem félt, folytatta tovább lenn a mélyben.

Életében a föld alá költözött,
létezett egy erő, mi ott tartotta,
összefogás szénporos arcok között,
szakmája, becsülete őt hajtotta.
Akkor is, mikor a nyelet koptatta,
s mikor pajtásait irányította.
Mászta a ranglétrát, évek elteltek,
tört csontjai múltjára emlékeznek.

Sajognak az évek, fáj az ízület,
ráncokból a szénpor csak lassan kopik.
Emlékek: arcokon mosoly, rémület,
éjjel még a bányájával álmodik.
Álmodik egy szebb jövőt szakmájának,
álmodik életet a bányászatnak.
Szomorúvá teszi a méltatlanság,
szó, mi a szakmájára halált kiált.

Ötezredik, már megszokott mozdulat,
a táblán immár a baliga* marad.
Árván lóg a szegen, benne egy élet,
fokos a vállán, elteltek az évek.
A torkában szorítanak a könnyek,
aknajelző hangja a távolban cseng.
A portás utoljára köszön neki,
takarja könnyeit, fejét leszegi.

(Utolsó bányát a rút önérdek, a pénz lassan felőrli,
hogy fog még élni a bányászat, ma már csak reméli,
csak a múltunk van, jövőnk nincs, elkopik a mesterség,
elkopik szakmánk. Nem lesz, ki köszönje: Jó szerencsét!)
Ötezerszer* = ötezer földalatti műszak után a bányász nyugdíjba mehetett. Baliga* = bányászt kísérő márkaszám létszám ellenőrzéshez

Kovács László (kovycs59): A portás még utoljára köszön neki

paricska2017. december 11. 21:28

@szederfalu: Nekem is tudnom kéne, ki vagy. Különben mi értelme lenne. Anna

Tóth Csilla: Én nem vers

Én nem vers, Én nem mese,
Én nem nagymama rétese,
Én nem harag és nem öröm
a tüske fölött nem köröm,
Én nem leves és nem kanál,
Én nem mintában cérnaszál,
Én nem fekete, nem fehér,
a káposztához nem kenyér,
Én nem öröm és nem grimasz,
az ürességre nem vigasz,
Én nem okos és nem buta,
Én nem szolgája, nem ura,
Én nem főkötő, nem turbán,
Én nem hústömeg a hurkán,
Én nem a mai alakom,
Én nem fénykép a falakon,
Én nem apa és nem anya,
Én Énnek sem rokona,
Én nem fegyver, Én nem ravasz,
Én nem zörgés, mert nem haraszt,
-a nyelved alatt nem barack-
Én nem a Hold és nem a szél,
Én nem origó, nem a cél,
Én nem kicsi, Én nem a nagy
Én nem jóbőr és nem fapad.
Én
perpillanat itt vagyok,
és holnapután -te majd előbb,
én majd előbb – meghalok

szederfalu2017. december 11. 16:25

@paricska: egyébként tudom ki vagy, nem azért  :) csak furcsállottam a hiányzó éveket. moderátorként sok mindenre figyelnem kell  :)

paricska(offtopic)2017. december 11. 10:48

Lejárt szavatosságú hogyvagyok

Mennek a hogyvagyok az utcán
az egyik akáclila, a másik citrom,
óvónéni tereli őket a zebrán,
kezük összekulcsolódva, mintha
bilincs volna az összetartozás.
Amolyan könnyes emlékezés ez
Nemecsek, és Boka ábrázatán.

Mennek a hogyvagyok az utcán,
s a kirakat visszaveri őket,
lehetnének győztes hadsereg -
amelyik holtában is integet,
a hogyvoltunk már csak ilyen.
A múlt árnyai tudják mi az, hogy ki
tekintetes, s hogy az Úr, az kiben-miben.

Mennek a hogyvagyunk az utcán
többesszámban menetelnek
mégis egy szólamú ez az önző ballagás,
szabad ének írta, irgalmatlan régen
amikor az alma messze leesett a fájáról
s volt, aki megsajnálta, hogy ez magyar
fajta alma, ami a Semmiből vétetett.

Mennek a hogyvagyok szemlesütve
ne láthassa tudodki, és Isten se már,
hogy a lejárt szavatosságú hogyvagyok
egy temetésen miként fognak egymással
kezet, és olyan nagy lesz majd a gyász,
megátkozzuk, aki élt-halt velünk botladozva,
és nem segít a mese, se édesanyáink keze.