Mi a költői-írói hitvallásod?

FeketeHerceg2020. szeptember 9. 06:52

Önmagamat adni, saját érzéseimet, gondolataimat átadni annak aki a verseimet olvassa.
(Ha ezzel még segítek is másoknak,az igazán örömteli dolog)

ZantyManty(offtopic)2020. szeptember 8. 21:53

@csp01: Nem azt írtam,hogy nincs mondanivalója,hanem hogy nem akarok feleslegesen elvont lenni,inkább simán leírom a szövegben,amit szeretnék közölni.

csp012020. szeptember 8. 12:14

@ZantyManty: Nálam lehet, hogy épp fordítva. Persze a rím (és a metrum, a teljes forma) is fontos.

ZantyManty2020. szeptember 5. 18:43

Talán ez:

Az elvontság nekem nem igazi l`amour
Inkább rímem legyen technikai bravúr

De ez sem mindig érvényes...

csp012020. szeptember 5. 10:06

@negyvenkilenc: Nagyszerű!

Törölt tag2020. szeptember 4. 20:37

Törölt hozzászólás.

Edeke2020. szeptember 4. 19:24

@negyvenkilenc: a számból vetted ki. 100 100 alékig 1 et értek.

negyvenkilenc2020. szeptember 4. 18:20

Régóta foglalkoztat ez. Közel ötven év telt már el az életemből és nem tudtam. Nem tudtam. Így kellett élnem, tudatlanságban, tapogatózva a lét félhomályában. De ma, ma nagy nap van! Ma már tudom, mi a költői hitvallásom. A fórumoknak fogom szentelni magam!Különös tekintettel a frissen nyitott lapoknak. Azokat szeretném megtölteni. Ennek szentelem alkotói energiáimat. Eddig is írogattam ide-oda, szétforgácsolódva, elméleti megágyazottság nélkül. Semmire valók voltak azok a bejegyzések. Mert nem érdemes másként, csakis töviről-hegyire átgondolva, megfontolva, intellektuális keretek között tervszerűen haladva. Igen, így szabad csak írni. Így fogom teleírni ezt a fórumot. Nagy munka lesz...már látom, mert nem csak egy ilyen fórum van, de sok! Naponta nyílnak. De nem hátrálok majd! Naponta fogom teleírni őket...nagy, nagy munka lesz! Látom már, ahogy körvonalazódik ez a gigantikus feladat, mint folyóparti fák a ködben, mint lakótelepi házak a szmogban, vagy inkább mint hegycsúcsok a szakadó hóesésben. Kirajzolódik és rám nehezedik. Szinte agyon nyom, de nem adom majd fel. A hitvallását nem adhatja fel az ember. Írni fogok! Szavakat hozok fel a lelkem mélyéből. Szavakat, amiket évek óta dédelgetek, amiket szebb időkre tettem félre. Soha ki nem mondott díszes és féltett szavakat fogok írni és egyszerű szavakat is. Kopott, szürke, elhasznált szavakat. Maradék, törött, foszlott, foltos szavakat. Hordom majd őket, a lelkem mélyéről és érzem a fáradságot. A munka nyűgjét, ahogy egyre nehezebben jönnek a szavak. A tollam átizzik a sok szó leírásától. A tinta szinte fröccsen. A tinta sziszegve párolog a tollam hegyéről. Kék köddé válik és ahogy ott ülök a kék ködben, lassan én is kék leszek. És iszamos lesz a kezem a tintától és kicsúszik a toll a kezemből és elgurul az asztal alá és nem fogom megtalálni a kék ködben és a szavak a félútról visszacsúsznak a lelkem mélyébe, és nem fogom tudni már melyek voltak amiket eddig kikerestem. Nem jönnek majd a szép szavak. Csak káromkodások jönnek. Csak fohászok, csak könyörgések jönnek és meg fogok állni. És a kezem reszketni fog. Üres lesz a fejem. Gondolatok nélkül fogok ülni majd. De nem adom fel. Elkezdem újra. Segítsetek majd. Adjatok új tollat poéta társaim! Töltsetek új tintát a tollba. Mindenféle színű tintákat töltsetek, hogy változatosak legyenek a szavaim. Ne csak kékek, de pirosak, feketék, sárgák, zöldek és lilák! Fehérek, fehérek is legyenek! Titkosak, amiket csak mi fogunk tudni, mi akik ott voltunk, mi akik leírtuk. Mert nagy dolgot teszünk most. A hitvallásunkat gyakoroljuk Mert ez a mi hitvallásunk: naponta új és új lapot nyílnak és mi naponta újra és újra teleírjuk majd. És akkor újra megtalálom majd a szavakat a lelkem mélyén. Sőt kipattannak majd a szavak mint aprócska magok. Nőni kezdenek, fel, magasba törően. Az ég felé törekszenek, fává szálasodnak, égbe nyúló hatalmas törzsük lesz és azokon a fákon fentről a mennyekből istenek sétálnak majd fel és alá és szavakat hordoznak, szavakat sugdosnak. A szelek is szavakat hordoznak majd, a madarak dalai tele lesznek szavakkal. A leveleken átcsillanó napfény is szavakká válik. Boldog kiáltvánnyá konvertálódik minden. Az élet énekévé és megtölti ezeket a lapokat. Mind teleírja, ahogy az egész földet beteríti a fény, úgy e lapokat is be fogja teríteni. Hiába nyílnak naponta új lapok, azonnal megtelnek szavakkal. végestelen végig!
(Bocsánat, csöngetnek, azt hiszem a mentő. Majd később folytatom!)

csp012020. szeptember 4. 10:31

Alkoss azt, úgy, arról és olyat, amit, ahogy, amiről és amilyet tudsz. Alkoss, hogy legyen, legyél, legyünk.
Én: alkotni mindenről és minél többről mindent és minél többet. Műalkotásba foglalni a teljes valóságot, annak minél több darabját.