Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

szurkevirag2019. augusztus 17. 22:52

Bolond szerelem

"Szerelmes volt a bolond,"
De tudta utoljára
Megtalálta a párját
Vagy inkább Őt a párja
Ketten együtt lettek így
A két bolond szerelmes
És áldották az Istent
Milyen jó és kegyelmes

De elejéről kezdjük
El a történetet
Hogy kinek kedve tartja
Átlássa a helyzetet
Verset költött a bolond
Ó! Nem egyet, vagy százat
Tehetsége az semmi
De írt, csak írt - gyalázat

Közszemlére is tette
Az összes bolond versét
Internetes oldalon
Nem szégyellte és nem félt
Volt kinek tetszett mit írt
És volt aki utálta
Előbbihez tartozott
Leendő bolond párja

Így történt meg ezután
Hogy egy bolond szó okán
Szóba elegyedtek Ők
Levélváltás szaporán
Zajlott immár közöttük
Egyre csak szaporábban
Vert szívük is egymásért
Soha még úgy korábban

Találkoztak egyszer egy
Szép langyos őszi napon
De hogy pontosan mikor
Azt el nem árulhatom
Közelben folyt a Duna
Felettük lomb - sok platán
Mosoly nyílott arcukon
Csók cuppant a nő nyakán

Szerelmes lett a bolond
És nem másképp a párja
Ha megtalálták egymást
Az immár úgy nem járja
Hogy ne együtt legyenek
Hát feleségül kérte
Szerelmes volt a bolond, s
„méltán lakolt meg érte.”

/idézetben Ady Endre: A Bolond c. versének sorai/

Edeke2019. augusztus 17. 20:38

Nősszerelmes

"Szerelmes volt a bolond,"
Vak, naív, és "megnemértett"
mert a szerelme tárgya, egy
vérigsértett dacos lyányka,
kinek a kiengesztelése
óriási dráma, lesz, ha egyáltalán sikerül,
remélte hősünk, hogy az éjjel még kiderül,
hogy megenyhül a nagy Ő, nahát
és talán feladja a farát.
De ára van mindennek a földön,
úgyhogy nem csodálkozhatunk a hölgyön,
hogy a megbocsájtás értékét karikagyűrűben kérte...
A mi naív hősünk, meg mindent megadott
azért a két percért, s nem habozott!
Elmondhatjuk:
"Méltán lakolt meg érte"

Törölt tag2019. augusztus 17. 20:08

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. augusztus 17. 20:02

Törölt hozzászólás.

Rozella2019. augusztus 17. 17:12

A szerelmes fiú

"Szerelmes volt a bolond,"
a kandelábert is lágyan átölelte,
a téren pár galamb burukkolt,
máskor zsigerből utálta,
de most tenyeréből etette.

A villamos ablakából
rámosolygott egy ronda lányra,
sőt még utána is intett,
pedig ehhez régen
sosem volt bátorsága,

de most szereti őt a világ,
és ő viszont a világot,
amiben itt él az a valaki,
kinél nincs vonzóbb a földön,
s akire titokban úgy vágyott.

Boldog volt, erős és bátor,
hisz az a ány azt ígérte,
holnap is eljön, de egy haver
este beszólt: ”ismerem, az egy liba,..”
és ez óriási hiba volt, és szegény

„méltán lakolt meg érte.”

/idézetben Ady Endre: A Bolond c. versének sorai/

Törölt tag2019. augusztus 15. 21:24

Törölt hozzászólás.

Edeke(offtopic)2019. augusztus 15. 21:22

Csak játékon kívül, mivel ez adja magát, de kell e közé bármit is írni?

"Szerelmes volt a bolond"
"Méltán lakolt meg érte"

Rozella2019. augusztus 15. 21:11

Mit mondjak róla?

„Szerelmes volt a bolond.”
A bolond! Szerelmes volt!
Volt szerelmes a bolond…
-hisz bolond volt-, szerelmes.

Mit mondjak róla még el?
Sose nézte, hogy megérte?
Csak szeretett szegény bolond,
„méltán lakolt meg érte”.

bocsi, most komolyan vettem a "játékos versírást"..ld fent.  :)

Törölt tag2019. augusztus 15. 19:32

Törölt hozzászólás.

Rozella(offtopic)2019. augusztus 10. 16:52

@Törölt tag: ezen nagyon meghatódtam...

Törölt tag2019. augusztus 9. 22:37

Törölt hozzászólás.

BakosErika2019. augusztus 9. 19:05

Kőbe-fába

"Én sem volnék, ha nem volnál"
bőrömön ajkaddal rajzolt nyár,
nélküled egyedül hallgatok,
hideg az éj s a test vacog.

Sarló a hold, még rám nevet,
szagolgat rózsás felleget,
csókol nagyhajú esők nyakába,
a nyárvéget sziromba zárja.

Bennem otthon vagy kedvesem,
majd, ha lecsukom én is szemem,
együtt leszünk mi kőbe-fába,
"s búvunk egymás árnyékába."

/ Idézett sorok, Kányádi Sándor: Két nyárfa c. verséből /

Eleonora2019. augusztus 9. 13:19

Rezgő

"Én sem volnék, ha nem volnál"
ágat tépő dühödt orkán,
nem hozhatnék újabb ágat
tavaszonként pehely vágyat.
Te is láthatatlan lennél
nem hallanák mit fúj a szél,
hisz nem lenne ami hangod
megszólaltatná harangod.
Legyezz kérlek forró nyáron
jelezd merre szállt virágom,
fellelhetsz majd évek múlva
ott is terólad dalolva.
Kifújt dühöd amint lohad
rezgő levél úgy hívogat.
Egyek vagyunk télbe nyárba
"búvunk egymás árnyékába."

/ idézett sorok Kányádi Sándor: Két nyárfa c. verséből /

Rozella(offtopic)2019. augusztus 9. 11:11

@Törölt tag: köszönöm!

Törölt tag2019. augusztus 9. 10:15

Törölt hozzászólás.

Rozella2019. augusztus 9. 09:54

Árnyékban

„Én sem volnék, ha nem volnál”
hűlt csillagoknak izzó darabja,
tüzek őrzője, vad viharok hőse,
pernyeálmoknak megálmodója.

Én sem volnék büszke várrom
úrnője, kinek hűs homlokára
holdfény hímez tükrös jelet,
hajnali nap sugarára várva.

Te sem volnál, ha nem lennék
túl lázálmok szép látomásain,
ha nem repülne fecskeszárnyú
emlék át az idő bomló rácsain.

Én sem vagyok, te sem vagy már,
csak két koldus, felhőrongyokba
bújva... „vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába”

/idézetben Kányádi Sándor: Két nyárfa c. versének sorai/

pfbea(offtopic)2019. augusztus 8. 18:19

@szurkevirag: bravó!

szurkevirag2019. augusztus 8. 17:40

Tavasz múlik

"Én sem volnék, ha nem volnál"
legalábbis nem ugyanaz...
Lelked, s enyém úgy táncol már,
mint virágokkal a tavasz.

Tündérléptek, s angyalszárnyak
suhogása hallik erre,
pillanatok reánk várnak
minélkülünk el nem telve.

Tavasz múlik - sokan mondják...
Nyár lesz akkor, vigye kánya!
A nyár úgyis napot hoz ránk,
"s búvunk egymás árnyékába."

/Az idézett sorok Kányádi Sándor: Két nyárfa című verséből./

Törölt tag2019. augusztus 8. 13:16

Törölt hozzászólás.

Pera762019. augusztus 8. 12:18

Mennyi jó vers! Grt!