Staféta - Írj rövid verset a megadott címmel, majd adj te új feladatot!

Ametist2016. október 16. 17:55

Madársirató

Csöpp teste meleg volt
egy perce még, szinte
hallom lélegzetét...
most apró, kékes toll-csomó:
dermedt, hideg, akár a hó -
dobálják, tépik vad szelek,
cibálja fergeteg, vas-szürke
ég hullajt rá hópihét...
tegnap dalolt még, mára
megfagyott - ott fönn repül,
elvitték angyalok...
földi, halandó szemnek
láthatatlan: lelke
szárnyal, ám teste
- mozdulatlan -
de az a dal még most is
itt zenél bennem, csak
hallgatom, s a jég
olvadni kezd szívemben...

El nem küldött levél

gosivali2016. október 16. 14:35

Kutyahűség
(búcsúzás)

Csak néz rád némán,
hosszan búcsúzik.
Gombszemén fátyol,
de nem sír, nem könnyezik,
csak te érzed úgy,
hogy szívedben fölnyüszít.

Visszhangos panasz
hasít beléd, nem állod
könyörgő tekintetét.
Végül megérted,
ez nem panasz,
csak utolsó üzenet,
hálás vigasz, tanítás
hűséges kutyádtól:

ne félj, ne sirass,
csak szeress,
hogy Ember maradj!

Madársirató

marionett2016. október 16. 11:47

Mit akar itt az ősz...

Fázós hideg reggeleket,
akar az ősz nem csak Neked.
Párák ködök , csendes esők
fanyar illat, meg esernyők.

Esőcsizma a lábamon
orrom fázik -e hajnalon
Meleg sálam, feljebb húzom
hűvös széllel barátkozom.

Amint lépek, hopp mi koppan?
gesztenye bújt az avarban.
Színes levél forgatagban,
léptem szinte már hangtalan.

Mit keres itt az ősz-újra?
maradhatna még elbújva.
Megelőzi Ő a telet,
zord napokat jeges szelet.

Kutyahűség

Rozella2016. október 16. 09:15

Versüzenet

'Pont, pont, vesszőcske...'
Minek még írni akármit?
Festett kép sem kell,
elég a modern keret
ami nem is látszik,
csak pont játszik,
gondolj bele bármit...

A színház rég üres,
ahogy kell valakinek,
az előadás elmúlt,
vagy majd lesz és marad
de pont most minek?
Az összes koncertet
is játszd le magad!

A lényeg: hogy megint
vedd meg a jegyet,
azután várj, amíg
kijön a színpadra, int
és meghajol neked
az élet, a vonzó dizőz,
vagy ámító, lomha ősz.

Mindig pont előtted,
csak kicsivel előz meg.
Ott hajlong a színpadon
a három okos majom
s a könnyű nőcske is...
Minek, nem tudom
de leírom mégis,

szó szót követ, furcsa
képek, mint az élet
néha téved és jár
mindig a nyomodba',
kicsivel pont előtted,
ahogy kell, mindörökre
'pont, pont, vesszőcske...'.

új : Mit akar itt az ősz

gosivali2016. október 14. 17:03

Suttogó fák

Jöttem tavaszi serkenésben,
elmegyek síró, őszi fényben.
Fölöttem kaján ember-gépek,
avart taposva szétmetélnek.
...
Rám hull az este végzetes csendje,
madarak ringnak lassú ütemre.
Elszenderülnék, de jaj, gyenge ágam
mellém hanyatlik halálra váltan.
(Részlet: Elmegyek síró, őszi fényben c, versemből)

Új: Versüzenet

irasaim92016. október 14. 16:35

Csillagtánc:

Fent az égen a Hold jár,
És körülötte csillagtánc.
Csillagok járják körbe-körbe
s öleli őket az Éj sötét öble.

Új: Suttogó fák

gosivali2016. október 14. 15:14

Reggeli közben

Nézem a kávéskanalat, ahogy
a mozduló perccel lassú táncot lejt
a hajnal sűrű illatában, és elgondolkozom:
mivégre vagyok? Mivégre a világ,
a nap, a felhők, színek, illatok?
És a tavaszba észrevétlenül beleolvadok.
Némán áldom a csendet, a múlt, a jövő,
és a Most - pillanatot.

Új: Csillagtánc

irasaim92016. október 13. 09:24

Egy pattogatott kukorica dala:
Mikróba be,
pattogásra fel.
Ha kipattogok megesznek,
ha nem egy szót se.

Új: Reggeli közben

Kandabula2016. október 12. 19:23

Tenyér- lenyomat

Túl a napi harcokon
Ott piroslik arcodon.

Új: Egy pattogatott kukorica dala

Ametist2016. október 12. 08:45

Magán(y)Hangzó

Magány - hangzód az O:
mély rezgésű dallam,
egyszer erősen szól,
máskor meg halkan…
Csellón a húr,
jajszó a fuvolán,
szaggatott futamok,
lehangolt zongorán…
Bánatos B-moll,
alt hangra írt szólam,
sötét lábnyomok a
puha, fehér hóban…

Remény - szoprán-
hangod a felhők
felett szárnyal,
te vagy, ki végül
megküzd a magánnyal…

Új cím: Tenyér-lenyomat

gosivali2016. október 11. 17:52

Csendélet csigaházzal
(CsendÉlet csigaházzal)
*
hallgatag kövek
bújnak a fövenyen
halkul a hullámok dala
nesztelen omlik az ég sűrű leple
kagylóhéj tátog megcsúfolt reménnyel
*
moccan az emlék
ballada éled
áttör az égen az ultramarin
hosszan vajúdnak a hangtalan voltok
múlt-igét szülnek szűkszavúan
*
széthulló álmok
megcsúfolt remények
mindenütt halott relikviák
csöndesen sír a parton egy asszony
arany-homokban árvult csigaház
*
(emlék-montázs)

Új: Magán(y)Hangzó

Rozella2016. október 10. 22:20

Minden ami szokatlan

Mit szeretek benned? Szeretem,
hogy olyan nyitott könyv vagy,
ami még kiolvasatlan,
hogy a zakód zsebében
gyűrött csokipapír van
és a ’csak körülnézek kicsit’
legalább másfél óra az OBI-ban ;
Szeretem azt is, ahogy
beleszürcsölsz mohón
a forró levesbe, azután meg kihűl
amíg töprengsz a totón,
szeretem, ha kocsiban ülve
véletlen pont azt a cd-t teszed be
amin a kedvenc zeném van,
és bírom nagyon, ahogy
a pólód megfeszül a hasadon;
Szeretem, hogy váratlanul
néha virágot hozol,
előveszed a semmiből titokban,
s a szemedben vágy lobban;
Felfoghatatlan nyitott könyv vagy
és én mindig elfelejtem neked
hogy egyszer már olvastam,
mert szeretem benned
hogy az vagy, akit vártam,
kimondod ami kimondhatatlan,
szeretem, hogy minden
megszokott pillanatom te vagy
és szeretem, hogy mégis te vagy
minden, ami szokatlan.

új cím: Csendélet csigaházzal

iliesrenata2016. október 10. 19:50

Lehetetlenség

Már lehetetlenség ki nem mondani.
Olyan lettem,mint egy törött hamutál.
Talán,az sem érdekel ha megutál.
Lehetetlenség magamban tartani.

Új cím:Minden ami szokatlan

kevelin2016. október 9. 21:57

Itèlet kimondva, vègèrvènyes
Büszkèn fent tartod fejed
Szemed meg se rebben
De èn tudom mèg mindig
Nagyon szeretsz
Ès könnyeid nyeled

Lehetetlensèg

gosivali2016. október 9. 18:30

Férfiak és Istenek
(Félek)

Ki a földet, eget és vizeket
ezüstös fényeddel óvod
az időtlenségnek,
esténként újra gyújtod
az ég lámpásait,
hol csillagok őrzik
az isteni holdfényt,
mit magányban imád már
minden éjen a lány,
miért borítottál fekete fátylat
az árva anyára, s a férfi szívére,
ki hősként élt és szeretni jött?

Félek…
Mit hoz az éj még, ha haragra lobban
az isteni láng?

Végérvényes

Rozella2016. október 9. 14:53

Ópium

A vers is lehetne gyógyszer,
mint a fájdalmat enyhítő ópium,
de írni sohasem lehetne kényszer
s fegyverként használt uránium.

Férfiak és Istenek

Zsuzsa03022016. október 9. 14:10

@gosivali:

Mindörökké álom

Röppenni kósza széllel,
Felhők felett napsugárral.
Utazni fent az űrben
Szállni kacagó bálnákkal.

Egy hatalmas hajón szelni
A kristálytiszta tengert.
Úszni vidám delfinrajjal
Mindörökké édenkert.

Ópium

Zsuzsa03022016. október 9. 13:45

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Zsuzsa03022016. október 9. 13:44

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

gosivali2016. október 9. 10:53

Az ősz titka

krizantémillattá vált
a tűnő időben
csenddé alkonyult
emlék
sárguló fény-kép villan
a táj gyűrött homlokán
a Nap mosolya fáradtan oson át
a párás őszi ég felé nyúló
fák sóhajtó lombjának
óaranyán
szégyenlős könnycseppek
harmata száll kósza
ökörnyál után
halott a nyár
ősz titka vár

Mindörökké álom